Mennyire vagy profi döntéshozó?

1. Úgy gondolod, hogy minél több információd van valamiről, annál jobb döntést tudsz hozni, ezért igyekszel a 100%-os bizonyosságra törekedni, mielőtt lépsz?

2. Szentül hiszed, hogy minél tovább halogatsz egy döntést és minél tovább rágódsz a részleteken, annál jobb végeredményt kapsz?

3. Döntési helyzetben szinte kizárólag a megérzéseidre hallgatsz, és szándékosan teljesen kihagyod az adatok elemzését?

4. Előfordul, hogy egy adott üzleti helyzetben nem tudod, mikor kell a megérzéseidre hagyatkoznod, és mikor kell inkább a száraz adatokat elemezned?

5. Meggyőződésed, hogy minél gyorsabban és határozottabban csapsz le egy lehetőségre, annál jobb vezető vagy?

6. Csak akkor elemzed utólag a döntéseidet, ha kudarcot vallottál? Úgy érzed, ha egy projekt sikeres lett, akkor felesleges az utólagos vizsgálat?

7. Ha bejön egy üzlet, azt a saját zsenialitásodnak tudod be, de ha elbukik valami, akkor azonnal a piacra, a válságra vagy a szerencsétlen körülményekre fogod?

8. Ha egy döntésed nem a várt eredményt hozza, azt nem tanulási folyamatként, hanem személyes és megsemmisítő kudarcként éled meg?

9. Halogattál már hetekig egy fontos lépést azért, mert úgy érezted, „még nincs elég adatod”, miközben a piaci lehetőség szépen lassan elúszott melletted?

10. Volt olyan, hogy este azért nem tudtál elaludni (vagy hajnalban riadtál fel), mert egy napközben meghozott döntésen pörögtél, újra és újra azt elemezve, hogy jól választottál-e?

11. Elvesztél már úgy apró, jelentéktelen részletkérdésekben (pl. milyen színű legyen egy gomb, vagy milyen betűtípus legyen a prezentációban), hogy a nagy, stratégiai döntésekre már nem maradt energiád?

12. Ültél már a monitor előtt úgy, hogy egyszerre 15 megnyitott riport és Excel táblázat volt előtted, és a hatalmas adathullám miatt képtelen voltál elindítani a projektet?

13. Hajlamos vagy órákig vagy akár napokig rágódni két olyan választási lehetőség között, amelyeknek az előnyei és hátrányai szinte teljesen kiegyenlítik egymást?

14. Kaptad már magad azon, hogy egy fárasztó nap végén, délután 4 után már csak azért bólintasz rá egy munkatárs vagy beszállító kérésére, mert nincs energiád mérlegelni vagy vitatkozni?

15. Érzed úgy a nap végén, hogy bár hullafáradt vagy és végig rohantál, valójában semmi érdemleges, hosszú távú stratégiai döntést nem hoztál, mert csak a napi operatív tüzeket oltottad?

16. Amikor végre rányomsz az „OK” vagy a „Küldés” gombra egy fontos mérföldkőnél, megkönnyebbülés helyett azonnal elönt a szorongás és a bizonytalanság, hogy hibáztál?

17. Megtörtént már, hogy csak azért mondtál azonnal igent az első szembejövő üzleti ajánlatra vagy munkatárs-jelöltre, mert már elviselhetetlen volt számodra a várakozás okozta feszültség?

18. Érezted már azt, hogy egy hetek óta halogatott nehéz döntést végül nem a józan ész, hanem a hirtelen rászakadó, végső határidő (pl. aznapi éjfél) miatti kényszer szült meg, kapkodva?

19. Hoztál már meg sorsdöntő lépést nagy düh, stressz vagy hirtelen felindulás hatására (pl. egyetlen ügyfélpanasz után azonnal leállítottál egy amúgy jól működő hirdetést vagy szolgáltatást), amit pár nappal később már teljesen logikátlannak láttál?

20. Belevágtál már egy üzletbe csak azért, mert annyira akartad a sikert, hogy szándékosan elhallgattattad a belső vészjelzőidet és a gyomorgörcsöt, ami azt súgta: „ebbe ne menj bele”?

21. Érezted már azt, hogy bár a céges grafikonok és a kimutatások mind zöldek, a gyomrodban mégis érzed, hogy valami nincs rendben, de inkább elnyomtad ezt a jelzést, mert a számok mást mondtak?

22. Tartottál már életben egy egyértelműen bukásra ítélt projektet vagy veszteséges hirdetési kampányt hónapokig csak azért, mert sajnáltad azt a rengeteg pénzt és időt, amit már beleöltél?

23. Volt olyan megbeszélésed, ahol a csapatodban mindenki gyanúsan gyorsan egyetértett a terveddel, aztán a projekt mégis látványosan elbukott, mert senki nem mert „vészmadár” lenni és időben szólni a hibákról?

24. Van olyan fojtogató érzésed a saját vállalkozásodban, hogy nem te irányítod a folyamatokat, hanem a körülmények, a piaci zaj és az ügyfelek állandó problémái rángatnak téged jobbra-balra?

25. Előfordult, hogy egy döntésed után napokig azon őrlődtél magadban – vagy a környezetednek panaszkodva –, hogy „mi lett volna, ha a másik utat választom”, feleslegesen égetve a mentális energiádat?